A nő dicsérete (Nőnapra) Te vagy a csoda, égi lámpásom!Mi lehetne felfénylőbb ábrándom, Mint gyöngyszemeidnek ragyogása! Nézem a lázrózsákat arcodon Vörös Holdat tükröző alkonyon, Ajkaidnak könnyű csónak ívét. Végzetem vagy, mit bánom, ha győzöl! Lélekruhád én magamon őrzöm, Gyűrt selyemtakaróként ölellek! A fény, árnyékot szül, bárhol jár ma Tüzétől feloldódnék, mint prána, Lehetnék frissítő lélegzeted! Ha úgy szeretnéd, leszek mindened! Csókodban málna íz, netán eper?! Azzá válok; ami a szerelem! | |||||||||||
Hajdrik József
|
2011. március 8., kedd
NŐNAP
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése