2011. március 7., hétfő

őszinte szívvel - Ditke.j

EGO SZERETET

A szeretetnek nincs oka, nincs módja és nincs tárgya. A szeretet megtörténik, a szeretet alkalmazkodik, a szeretet mindenütt jelen van. A szeretet együtt érez és osztozik mind az örömön, mind a fájdalmon, nincs benne káröröm és irigység. Aki szeret, az mindenütt otthon van: a szenvedésben éppúgy, mint a boldogságban. A szenvedést eltűri, a boldogságban örömét leli. Nem menekül sem a világtól, sem a túlvilágtól; sem az élettől, sem a haláltól.

A szeretet elfogadás. A lét és a létezés bizonyossága a vagyok-ság tudatában. Aki irtózik a léttől és eltűnni szeretne a világból, aki tehát önmagától menekül, az megtagadja a szeretetet, s aki így tesz, abban a félelem lesz úrrá. A félelem érzete kétféle reakciót válthat ki benne: menekülni kezd vagy támad. E két magatartásforma jellemzi a félelemlény - nevén nevezve az egó - alaptermészetét.

A gyakorlatban, a konkrét társadalmi helyzetekben ez a következő viselkedésmódot eredményezi: támadó, fenyegető magatartásával, önmagát erősnek föltüntetve vagy a másik pillanatnyi gyengeségeit kihasználva az egójára hallgató ember ráijeszteni, elbátortalanítani, elbizonytalanítani igyekszik a másik embert, miáltal lehetővé válhat, hogy uralja, irányítsa, akarata alá rendelje a félelmében meghátráló egót, egókat.

A félelemlény a támadást tartja a legjobb védekezésnek, pedig igazából nem is a másik embertől tart, hanem attól, ami az általa birtokolt emberben végbemehet. A félelemlény minden félelmének indítóoka az a mindenkor fennálló lehetőség, hogy az általa uralt ember valódi természetére ismer, mert mihelyt ez megtörténik, az egó azonnal semmivé lesz, vagyis visszatér önmagához. Ennek elkerülése végett az egó óriási energiákat mozgósít arra, hogy önnön természetét, a semmit, a léthiányt valóságosnak tüntesse föl, a valóságost pedig semmissé tegye, eltakarja az ember elől.



A semmi valóságosnak az uralmi pozíció megszerzése miatt tűnhet. Ilyen uralmi pozíciót birtokol az egó minden egyes emberben, de a hatalomból ennyi sohasem lehet elég az egó számára, mert a nagyobb hatalom nagyobb biztonságérzettel látja el őt, a félelemlényt, akinek minden egyes tettét, minden egyes gondolatát a félelem szüli. Ha erőt érez magában, akkor az egó a többi egót is habozás nélkül megkísérli uralma alá vonni, ettől ugyanis még valóságosabbnak érezheti magát.

A hatalom ezért annyira édes, s ezért annyira nehéz megválni tőle annak, aki társadalmi pozíciójából kifolyólag, a politikai színtéren vagy egy intézményben, esetleg egy szellemi közegben uralmi pozícióra tett szert. A legkevesebb ami elvárható, hogy harcolni fog pozíciója megtartásáért, és a legbiztosabb, ami tudható, hogy a többi egó küzdeni fog pozíciója megszerzéséért.


Az embereket egójuk uralja, éppen ezért a világban mindenki támad és mindenki bátornak és erősnek szeretne tűnni. A megfélemlítés módszere ennek ellenére mégis hibátlanul működik. Ez azért lehetséges, mert minden erőszakos cselekedet rejtett indítéka a félelem. Az egó - a félelemlény - hogy is ne lenne megfélemlíthető? Ha egy erősebbre lel magánál, az egó azonnal farkát behúzó, meghódoló kutyává válik, de miközben meghajol az ott és akkor erősebbnek bizonyuló egó akarata előtt, titokban máris a bosszú lehetőségén töri a fejét, hogy sérelmét megtorolhassa, hiszen ott lakozik benne, mint minden kutyában, a farkas erőszakossága és a róka ravaszsága is.


Lévay László Még mindég r

22.jpg

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

EZEN A NAPON

.

.
.









88




.

.
.