"Örülj (...) mert az élet gyönyörű, és akkora nap süt az égen, hogy a fényéből jut valamennyiünknek."             Szabó Magda

Ott vagy otthon, ahol szeretnek.
Ahol várnak. Ahol akarnak. Ahol nem felejtenek el.
Ahol nem kell szeretetmorzsákért könyörögni.
Ahol a szerelem ölel.... s visszaölel.
És nemcsak egyszer.
Otthon az otthonban....

 Katalin Natália:  Egyszer Szerelem

Osvát Erzsébet: Hóvirág 

 A bokrok, fák még alszanak, 

de lám, ott lenn a hó alatt 

felébredt már a hóvirág, 

kíváncsian kikandikált. 

 Miért keltél fel, kis bohó? 

Még nem tűnt el a jég, a hó! 

Fagyos szelek süvítenek, 

parányi szirmod lám, remeg. 

 Sziromruhám bár lágy, fehér, 

nem árt nekem se szél, se dér! 

Vigyáz reám a kikelet, 

Lám, űzi már a zord telet!

Áprilisszél, és suttogott, vagy hárfahangon dúdolgatott.
Míg sétáltunk, figyeltem szavára,
a felhő lassan sírni kezdett, s
én ámulva hallgattam,
ahogy önmagát kísérte
esőcsepp zongoráján,
szerelmes dala dallamára.
Néha tipegve táncolt, mint
balettozó leányka, vagy hirtelen
heves futamot játszott... és
dobolni kezdett az aszfalt,
fekete fényű oldott porába.

Eső cseppek erdeje között,
a napfény szivárványba öltözött.
A tavasz égszínkék ablakát, a
horizontot, egy színes fénycsokorral
hídként, így kötötte át.
Hirtelen elmúlt bánata,
karját vállamra téve, mint a szél,
a szél csendesen, elkísért haza.

Végh György: Virághozó április

Elmúlt a tél, itt a tavasz,
minden bokor újra éled,
a földből a virágokat
előhúzzák a tündérek.

Április is segít nekik,
megáll minden kicsi fánál-
virágot tűz mindenhová:
tavasz van ott, merre járt már.

Virágot hint a friss szélbe,
száll a színek zivatarja-
s merre elmegy, a kopár föld
virágoktól tarkabarka.