Osvát Erzsébet: Hóvirág 

 A bokrok, fák még alszanak, 

de lám, ott lenn a hó alatt 

felébredt már a hóvirág, 

kíváncsian kikandikált. 

 Miért keltél fel, kis bohó? 

Még nem tűnt el a jég, a hó! 

Fagyos szelek süvítenek, 

parányi szirmod lám, remeg. 

 Sziromruhám bár lágy, fehér, 

nem árt nekem se szél, se dér! 

Vigyáz reám a kikelet, 

Lám, űzi már a zord telet!