György Viktória Klára:   Szerelem... 

Legszebb

 és legszentebb érzés 

a szerelem. 

Hol fájó, 

hol a mennyekbe 

röpít szelíden. 

Végzetes szívdobbanás, 

melyről a zsoltárok 

sem szólnak, 

mindennek kezdete 

és vége, 

ha eljön ez a nap. 

Megérint a vágy, 

s az álmok selymes 

gyűrődésében 

boldog érzés válik valóra. 

Sóhajod arcomhoz simul, 

édes csókod keresi a szám, ö

lelésed betakarja létem, 

szívünk együtt dobban, 

magával sodor egy 

sejtelmes varázs, 

s a gyönyör könnyei 

csillognak szemünkben. 

Lelkünk újra és 

újra szárnyakat ölt, 

a pillanat, mint igazgyöngy ragyog. 

Halkan búcsúzik az éj, 

vágyat sző a hajnal fátyla, 

beköszönt egy új nap, 

szerelmet sóhajt 

boldogságunk, 

s az idő bársonyos fövenyén 

beteljesül minden álmunk.