Osvát Erzsébet: Hóvirág 

 A bokrok, fák még alszanak, 

de lám, ott lenn a hó alatt 

felébredt már a hóvirág, 

kíváncsian kikandikált. 

 Miért keltél fel, kis bohó? 

Még nem tűnt el a jég, a hó! 

Fagyos szelek süvítenek, 

parányi szirmod lám, remeg. 

 Sziromruhám bár lágy, fehér, 

nem árt nekem se szél, se dér! 

Vigyáz reám a kikelet, 

Lám, űzi már a zord telet!

Add nekem az álmod, mely lelkedben él,

add nekem a szerelmed,mely szívedben él!

Add nekem magadat, testedet, lelkedet

és én örökkön-örökké szeretlek!

Popovics Dániel: Mert neked mindent...

 Én felhozom a Napot,

Hogy arcod melegítse,

Hogy szunnyadó lelked

a fény megérintse.

 És felhozom ha kell a Holdat is,

Hogy világítson neked,

Hogy az élet sötét útján

el ne tévedj...

 Neked adom a Napot,

 Hogy fénye benned éljen

Hogy melegítse lelked,

gyöngéden és szépen.

 És neked adom a Holdat,

Hogy minden éjszakán,

Elmerengj rajtunk,

és az élet édes illatán...