Szalóki Sándor
Balaton

A Balatont, ha meglátom,
Lelkem ujjongva felkiált,
Köszönd a sorsnak, barátom,
Hogy nézheted ezt a csodát.

Hófehér és színes lepkék,
A vitorlások százai,
Parti fáknak, zöld sátrának
A naptól védő árnyai.

Lubickolnak hűs vizében
Mosolygó, boldog emberek,
Víz szélében játszadozó,
Gondtalan, huncut gyerekek.

A horgászok csöndbe várnak,
Szemük a jelzőket lesi,
Ha sikerül halat fogni,
Zsákmányát a szákba teszi.

Parti büfék hosszú sora,
Sörsátor, fagyi és lángos,
Óriás csúszda, körhinta,
Itt aztán senki sem álmos.

De mikor eljön az alkony,
Elpillednek a gyerekek,
Nem írom tovább e verset,
Jéghideg koktélt keverek.

Lábamat vízbe lógatva
Nézem a lebukó napot,
Majd fejemet hátravetve
A rám ragyogó csillagot.