2013. július 27., szombat
2013. július 22., hétfő
2013. július 16., kedd
Szalóki Sándor
Balaton
A Balatont, ha meglátom,
Lelkem ujjongva felkiált,
Köszönd a sorsnak, barátom,
Hogy nézheted ezt a csodát.
Hófehér és színes lepkék,
A vitorlások százai,
Parti fáknak, zöld sátrának
A naptól védő árnyai.
Lubickolnak hűs vizében
Mosolygó, boldog emberek,
Víz szélében játszadozó,
Gondtalan, huncut gyerekek.
A horgászok csöndbe várnak,
Szemük a jelzőket lesi,
Ha sikerül halat fogni,
Zsákmányát a szákba teszi.
Parti büfék hosszú sora,
Sörsátor, fagyi és lángos,
Óriás csúszda, körhinta,
Itt aztán senki sem álmos.
De mikor eljön az alkony,
Elpillednek a gyerekek,
Nem írom tovább e verset,
Jéghideg koktélt keverek.
Lábamat vízbe lógatva
Nézem a lebukó napot,
Majd fejemet hátravetve
A rám ragyogó csillagot.
Balaton
A Balatont, ha meglátom,
Lelkem ujjongva felkiált,
Köszönd a sorsnak, barátom,
Hogy nézheted ezt a csodát.
Hófehér és színes lepkék,
A vitorlások százai,
Parti fáknak, zöld sátrának
A naptól védő árnyai.
Lubickolnak hűs vizében
Mosolygó, boldog emberek,
Víz szélében játszadozó,
Gondtalan, huncut gyerekek.
A horgászok csöndbe várnak,
Szemük a jelzőket lesi,
Ha sikerül halat fogni,
Zsákmányát a szákba teszi.
Parti büfék hosszú sora,
Sörsátor, fagyi és lángos,
Óriás csúszda, körhinta,
Itt aztán senki sem álmos.
De mikor eljön az alkony,
Elpillednek a gyerekek,
Nem írom tovább e verset,
Jéghideg koktélt keverek.
Lábamat vízbe lógatva
Nézem a lebukó napot,
Majd fejemet hátravetve
A rám ragyogó csillagot.
2013. július 8., hétfő
Ádám Istvánné
Perzselő nyár
A nyári nap sárga fénye,
s a lángoló színű pipacs.
Szél ringatja a fű zaját,
a hajnali köd fátylán át.
Fejem felett a lombok összebújnak.
S a köztük kivillanó fénysugár
a hársfánál megpihen egy percre,
s fénysebességgel fut a réten át.
Ebben a vad, perzselő nyárban
a lelkem lángja is felizzik.
A madarak vígan repülnek,
reggeli gyöngyharmatot keresnek.
És velem együtt megcsodálják
e szép tájnak minden zegzugát.
Perzselő nyár
A nyári nap sárga fénye,
s a lángoló színű pipacs.
Szél ringatja a fű zaját,
a hajnali köd fátylán át.
Fejem felett a lombok összebújnak.
S a köztük kivillanó fénysugár
a hársfánál megpihen egy percre,
s fénysebességgel fut a réten át.
Ebben a vad, perzselő nyárban
a lelkem lángja is felizzik.
A madarak vígan repülnek,
reggeli gyöngyharmatot keresnek.
És velem együtt megcsodálják
e szép tájnak minden zegzugát.
2013. július 5., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)