Wass Albert: Mert nagyon szeretlek



Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

Elizabeth Barrett-Browning - Mondd újra



Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz ! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlitanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újúl tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sőtétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd... szeretsz ... Ki fél,
hogy a rét túlsok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz,szeretsz... Hangod úgy zenél,
mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress..