2011. február 28., hétfő
Wass Albert: Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.
A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.
A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.
A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.
A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.
A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.
A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.
Elizabeth Barrett-Browning - Mondd újra
Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz ! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlitanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újúl tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sőtétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd... szeretsz ... Ki fél,
hogy a rét túlsok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz,szeretsz... Hangod úgy zenél,
mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress..
Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz ! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlitanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újúl tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sőtétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd... szeretsz ... Ki fél,
hogy a rét túlsok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz,szeretsz... Hangod úgy zenél,
mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress..
2011. február 27., vasárnap
2011. február 24., csütörtök
2011. február 22., kedd
A legszebb emlék...
A legszebb emlék a SZERETET, amit egymás szívében hagyunk magunk után.
A SZERETET nem más, mint annak érzése és megértése, hogy a másik ember
különböző.
Élni annyi, mint szeretni. Szeretni látni és megmutatni, érezni és
érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és fölröpíteni,
kinyilni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé
olvadni - és tudni, hogy a SZERETET a legmagasabb rendü alkotás.
Ahhoz, hogy elengedd magad és felszabadulj, mindent meg kell változtatnod.
Amikor eszel, egyél örömmel, amikor táncolsz, legyen benne öröm, amikor
beszélsz valakivel, tedd örömmel. Amikor sétálsz az utcán, tedd örömmel,
mert most a jelenben, nem vagyunk tudatában annak, hogy mennyi mindent
szalasztunk el. Egy egyszerű séta az utcán annyi örömet hozhat... Ki
tudja?... Talán nem lesz másnap... Holnap talán már nem tudsz sétálni az
utcán... Holnap talán már nem leszel ott, hogy élvezd a napot... A szél ott
lesz, de TE talán nem... Ki tudja mit hoz a holnap?... Ahhoz, hogy igazán
ÉLJ, fontos a múlt feltétel nélküli elengedése... Vagyis, ha valaki megbánt,
csak homokba szabad írnod, hogy a megbocsátás szele el törölje a szavakat...
Mindezekáltal tehát légy hálás az életedért, a sorsodért és a
megpróbáltatásaidért is.....???.....
(ismeretlen szerző)
A legszebb emlék a SZERETET, amit egymás szívében hagyunk magunk után.
A SZERETET nem más, mint annak érzése és megértése, hogy a másik ember
különböző.
Élni annyi, mint szeretni. Szeretni látni és megmutatni, érezni és
érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és fölröpíteni,
kinyilni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé
olvadni - és tudni, hogy a SZERETET a legmagasabb rendü alkotás.
Ahhoz, hogy elengedd magad és felszabadulj, mindent meg kell változtatnod.
Amikor eszel, egyél örömmel, amikor táncolsz, legyen benne öröm, amikor
beszélsz valakivel, tedd örömmel. Amikor sétálsz az utcán, tedd örömmel,
mert most a jelenben, nem vagyunk tudatában annak, hogy mennyi mindent
szalasztunk el. Egy egyszerű séta az utcán annyi örömet hozhat... Ki
tudja?... Talán nem lesz másnap... Holnap talán már nem tudsz sétálni az
utcán... Holnap talán már nem leszel ott, hogy élvezd a napot... A szél ott
lesz, de TE talán nem... Ki tudja mit hoz a holnap?... Ahhoz, hogy igazán
ÉLJ, fontos a múlt feltétel nélküli elengedése... Vagyis, ha valaki megbánt,
csak homokba szabad írnod, hogy a megbocsátás szele el törölje a szavakat...
Mindezekáltal tehát légy hálás az életedért, a sorsodért és a
megpróbáltatásaidért is.....???.....
(ismeretlen szerző)
A szeretet
"A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot."
A szeretet: a szabadság jegyében áll.
Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe."
(Müller Péter)
"A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot."
A szeretet: a szabadság jegyében áll.
Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe."
(Müller Péter)
2011. február 19., szombat
Nem verset adok, csak szavakat,
nem komoly mondandót,
csak néhány pihe-puha lágy szót,
kedvest és bársonyost,
mely csapongó lepke szárnyán feléd repül.
Nem dalt hoztam, csak hangokat,
nem zengő melódiát,
csak néhány eldúdolt foszlányt sodor feléd
a hulló leveleket gördítő szél.
Nem szerelmet adok, csak lángokat,
vágyakat és álmokat,
melyek simogató szavaimmal,
lelket érintő eldúdolt dallamaimmal
feléd szállnak,
rádtalálnak,
s óvó tenyeredbe bújnak.
Adnék verset, ha kérnél.
Adnék zenét, ha hallgatnád.
Adnék szerelmet, ha szeretnél..
nem komoly mondandót,
csak néhány pihe-puha lágy szót,
kedvest és bársonyost,
mely csapongó lepke szárnyán feléd repül.
Nem dalt hoztam, csak hangokat,
nem zengő melódiát,
csak néhány eldúdolt foszlányt sodor feléd
a hulló leveleket gördítő szél.
Nem szerelmet adok, csak lángokat,
vágyakat és álmokat,
melyek simogató szavaimmal,
lelket érintő eldúdolt dallamaimmal
feléd szállnak,
rádtalálnak,
s óvó tenyeredbe bújnak.
Adnék verset, ha kérnél.
Adnék zenét, ha hallgatnád.
Adnék szerelmet, ha szeretnél..
2011. február 16., szerda
2011. február 15., kedd
2011. február 14., hétfő
Valentin nap
Van egy nap az évben,Szerelmesek napja. Piros szíves plüss maci Ül a kirakatba. Szív alakú párna, Piros színű bögre, Amire azt írták: Szeretlek örökre. Egy szál vörös rózsa, Vagy egy egész csokor, Annyi az ajándék, Már-már sok a jóból. Pedig a szerelmet Jelezhetjük másképp. Nem feltétlenül kell ahhoz ajándék. | ||
| Szanyi Rosy (2011. február 9.) | ||
Valentin
Ma van a szerelem,és a szerelmesek napja. Ma légy te az az egy, aki mindent megkap. Légy te az az egy, aki nagyon boldog lesz! A Valentin az egy szó, s egyben egy név. Valakinek csak annyit jelent, hogy légy enyém, de valakinek nem jelent semmit. Nekem a Valentin nap oly sokat jelent légy enyém csak is az enyém! | ||
| Viszmeg Szabina Alexa (2011. február 7.)  | ||
2011. február 13., vasárnap
VALENTIN NAP
Álmodom
Sarkig tárom az ablakom,
talán ma jösz pilleszárnyakon.
Szemem se rebben
most jó nagyon,
ahogy csendben megülsz a vállamon.... S dúdolom halkan mi fájt nagyon,
és könnyem remeg a szárnyadon.
S vigyázok meg ne sértselek,
mikor a karomba veszlek
mert féltelek.
Mert kóbor szél jön, és az Istenek,
elviszik egyetlen Kincsemet.
De sarkig tárom az ablakom,
talán ma jösz pilleszárnyakon.
Szemem se rebben,
most jó nagyon.
S most nem fáj az sem,
hogy csak álmodom.
talán ma jösz pilleszárnyakon.
Szemem se rebben
most jó nagyon,
ahogy csendben megülsz a vállamon.... S dúdolom halkan mi fájt nagyon,
és könnyem remeg a szárnyadon.
S vigyázok meg ne sértselek,
mikor a karomba veszlek
mert féltelek.
Mert kóbor szél jön, és az Istenek,
elviszik egyetlen Kincsemet.
De sarkig tárom az ablakom,
talán ma jösz pilleszárnyakon.
Szemem se rebben,
most jó nagyon.
S most nem fáj az sem,
hogy csak álmodom.
A Szerelem!
Szerelem az,amikor csendes nyugalommal
csak átöleled és tudod,az életed is rábíznád.Mikor
biztonságban érzed magad,és akármilyen baj ért,
akármilyen zaklatott vagy mellette megnyugszol.
Ahogy némán a szemedbe néz,és csak megszorítja a kezed....
Mikor olyan titkaid is elmondod neki,amiket még te sem tudtál azelőtt magadról.
Szerelem az,amikor csendes nyugalommal
csak átöleled és tudod,az életed is rábíznád.Mikor
biztonságban érzed magad,és akármilyen baj ért,
akármilyen zaklatott vagy mellette megnyugszol.
Ahogy némán a szemedbe néz,és csak megszorítja a kezed....
Mikor olyan titkaid is elmondod neki,amiket még te sem tudtál azelőtt magadról.
És ha reggel kinyitod a szemed ,ott fekszik melletted,gyűrötten,kócosan,mégis boldog vagy.
Szerelem az ,amikor remeg a gyomrod,ha meglátod,
és a szíved a torkodba ugrik,mikor hozzád ér.
Amikor hirtelen mozdulatokkal magadhoz rántod,
hogy érezd,fald,magadhoz láncold.
Nem tudsz betelni vele,minden percben
csak őt kívánod.
Szerelem az ,amikor fuldokolsz a félelemtől
hogy eltűnhet az életedből,
és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól.
Amikor a lelked olyan darabokban van,
hogy évek kellenek hozzá,hogy össze tudd
magad szedni.Amikor nem tudsz másra
gondolni,csak Ő jár a fejedben,
és hiába bánt,hiába gyilkol meg,nem
tudsz haragudni rá.Mégis megölelnéd.
Amikor olyat is megtennél,amit addig el
sem tudtál képzelni.
Megalázkodsz,és könyörögsz.Sírsz!
Amikor hirtelen mozdulatokkal magadhoz rántod,
hogy érezd,fald,magadhoz láncold.
Nem tudsz betelni vele,minden percben
csak őt kívánod.
Szerelem az ,amikor fuldokolsz a félelemtől
hogy eltűnhet az életedből,
és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól.
Amikor a lelked olyan darabokban van,
hogy évek kellenek hozzá,hogy össze tudd
magad szedni.Amikor nem tudsz másra
gondolni,csak Ő jár a fejedben,
és hiába bánt,hiába gyilkol meg,nem
tudsz haragudni rá.Mégis megölelnéd.
Amikor olyat is megtennél,amit addig el
sem tudtál képzelni.
Megalázkodsz,és könyörögsz.Sírsz!
2011. február 11., péntek
2011. február 10., csütörtök
2011. február 9., szerda
Ha kinézek az ablakon látom a Hold fényeit,
te látod szemem könnyeit,
s ha itt lennél és kérdeznéd mi a bajom,
azt felelnem: HIÁNYZOL NEKEM NAGYON!
Fogadd el ...
Megfáradt testtel és lélekkel
egy túlzsúfolt hajszolt nap után
Hadd mondjak néma áldást Néked
szerető, Teremtő Atyám ...
Hadd mondjak áldást szívemből,
hisz szavakhoz oly gyönge a szám ...
De oly csekély a szó ereje ...
Félek, nem ér fel hozzád imám.
Hadd mondjak áldást mindenért
mi utamon ért, s még mi vár,
s hadd köszönjem meg halkan az erőt
mit Te adtál, átlépni gondok garmadán.
Hadd mondjak áldást a könnyért,
és hadd áldjalak minden mosolyért ...
De tudom: az Áldás is kevés ...
Fogadd el hát szívem, s életem ...
Fogadd el Atyám mindenért ...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
.
.
.
.