Milliónyi szikrázó gyémánt
Hullott le az éjjel némán,
S az ébredő nap pillantását
Csendben, hálával varázsolta át.
Vakítóan tiszta fényét
Mosolyogva szórta szét,
S átsuhanva a jégvirágon,
Kukucskált be ablakodon.
Áhítattal leste álmod,
S lágyan megsimogatta arcod,
Majd egy huncut kacaj emlékével
Halkan, ahogyan érkezett, illant el.
Nem jött azonban üres kézzel,
S mit hozott, szívedben rejtette el,
Boldogan nyitottad ki két szemed,
Áldott, Békés Karácsonyt hozva Neked!
Minden ünnep legszebb fénye.
Szép Karácsony eljött végre!
Ilyenkor szebb lesz a világ,
Minden ember mosolyt vár.
Havas tájon a messzeségbe száncsengő szól hóesésben.
Az ablakon egy jégvirág huncut szemmel kacsint rád.
Mire vársz?
Kint hófehér már a táj, bent kandalló éltet.
Fenyő illata vár színes gömbbel és dísszel.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!
Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Szép Karácsony eljött végre!
Ilyenkor szebb lesz a világ,
Minden ember mosolyt vár.
Havas tájon a messzeségbe száncsengő szól hóesésben.
Az ablakon egy jégvirág huncut szemmel kacsint rád.
Mire vársz?
Kint hófehér már a táj, bent kandalló éltet.
Fenyő illata vár színes gömbbel és dísszel.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!
Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése