| |
| |
Borongós őszi délután
libben ezernyi gyertyaláng,
felétek int a mécses fénye,
rólatok szól a szél zenéje:
belém hasít a múlt emléke...
Ma rátok gondolok,
most értetek sírok
és tőletek fájok-
hová tűntetek,
ó, ti hűtlenek?...
Gonosz a sors
hogy meglopott:
elvett apát és szeretőt
rájuk borítva szemfedőt...
S mire kihúny a mécsek fénye
mégis kisüt a napsugár,
tekintetem vetem az égre -
szívem is nyugtot talál... | | | |
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése