2010. augusztus 25., szerda



Barátainmak

Amíg barátok vesznek körül,
Soha nem vagy egyedül,
Szomorúság,bú,baj,bánat
A válladról lekerül.
Segítenek cipelni
A rád rakott terheket,
És bármit is hoz a sors,
Itt vannak már ők Veled.
Az élet lehet kemény,nehéz,
S nem látod a kiutat,
De a barátság ezen is,
Mint szivárványhíd,túlmutat.
A barátok most már mindig
Itt maradnak Teveled,
Szívük mélyén aranytollal
Van beírva a neved.
Én is ilyen barát vagyok,
Szívemben a szeretet,
És ezt,mint drága kincset,
Ajándékozom Neked.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

EZEN A NAPON

.

.
.









88




.

.
.