Horváth Beatrix: És…

És gyúlnak a gyertyák, és lobban a fény
Várom az éjfélt, hogy szívemhez érj
Pendül a lélek, lágy dallam zenél
A szerelmes hajnal most vigaszt remél
És tart még az ünnep, és reszket a szó
Már siklik az álom, de ébredni jó
Megcsillan az érték, és vibrál a szem
Nincs harag többé, és nincs küzdelem
Boldogság kúszik a hajnalon túl
A kezed végre a kezemért nyúl
A valóság úszik a végtelenen
És örömkönny táncol a két szemeden.

Fiala Sándor: MADARAK

Lehullott a lomb, elszáradt csendben

sárga szőnyeggel borítva az erdőt,

hol ezernyi vándor útra készül

elhagyni hazáját, elhagyni otthonát.

De vajon mi itt rekedt bolyongók

hol leljük fel valódi hazánkat,

hol lelünk békét s nyugalmat?

Vajon élhetünk e szabadon, ahol születtünk?

Mi nem vagyunk madarak

kik ősszel tovaszállnak s tavasszal visszatérnek.

Mi Magyarok vagyunk, kik itt születtünk,

de Magyarságunk lett legnagyobb bűnünk.

Ó hát ti szabad, boldog madarak

tudjátok e mennyire irigyellek titeket.

Ti hazát cseréltek, de mindig otthon vagytok,

de mi otthon is örökre, idegenek maradunk.