Ami Te vagy nekem

Fény vagy te, játékos, szivárványos tél.
Zúzmarától megcsillanó fákon alvó dér.
Fénylő csepp a hókristályban. Elolvadozó
Hóvirág szirmában nyílt ezüsttakaró.
Kéz vagy te! Áldott kéz! Megsimogató.
Lágy tapintású ajak, mely csókra szomjazó.
Nyitott szív a jóra, s az áldást hozó szóra.
Csillagból szőtt mentőöv a süllyedő hajóra.
Kincs vagy te! Egyszerű, hétköznapi ember.
Kinek szelíd szemében hullámzik a tenger.
S ki úgy tud szeretni, hogy abban nincs hiba,
Mert szerénységében lapul a vasakarata.
Te vagy az álom és valóság kedves otthona.
Az eltékozolt pillanatok huncut mosolya.
Te vagy maga az élet. A sötét ég, ha kék lesz.
S te vagy az őrangyalom akárhová lépek.
Te vagy a dús hegyi levegő. A sivatag forrása
Csermelyek és patakok hullámzó sodrása.
Te vagy a mindenem. A felhőn járó szerelem
S mindaz, mi széppé teszi hátralévő életem.

Kun Magdolna