2010. augusztus 22., vasárnap



Jó veled

Nem akarok felébredni,
mert olyan jó veled lenni.
Érezni, hogy itt vagy velem,
soha el nem engedsz engem.

Olyan jó melletted lenni,
és a válladon pihenni.
Biztonságban érzem magam,
mert tudom, hogy te velem vagy.

Mi ketten összetartozunk,
és soha el nem válhatunk.
A mi szerelmünk oly erős,
hogy minden akadályt legyőz.



Pák Diána: SZERETLEK


Szeretlek. És már rég nem érdekel miért.

Nehéz még kimondani, ezért írom le,

Hogy úgy lüktetsz bennem, mint az adrenalin,

Mi felszabadul a megfáradt erekbe


Neked nem kell színes cécó, mély vallomás,

Hiszen lélek vagy a lelkemben, a részem.

Elég ha megpihensz bennem egy kicsit,

Hogy mi ketten teljessé váljunk egészen




Most lassan aláhull a bíbor alkonyat,
egy percre visszanéz, majd búcsút int a nap.
Egy hosszú pillanatra csend lesz, s áll a lég,
mintha minden élő csodára várna még,
hisz oly varázsos minden - hátha így marad
oly hamar sötétség reánk nem szakad -
de lassan, tétován fölkel a gyönge szél
vigasztalva suttog - szép estét ígér"


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

EZEN A NAPON

.

.
.









88




.

.
.