2010. augusztus 21., szombat





Ringatlak
Legyen puha fényű álmod
karjaimmal oda vágyok.
Kuporogni az öledben,
ehhez lenne kedvem.
Hallgatni némuló hangod
szavaidból paplant varrok.
Szépen csendben ringatlak,
altatlak a holnapnak.

Álmodd rám bársony mosolyod.
Zsomcike Fruzsina



Egy év

Elmentél, mert nem voltam erős.
Gyáva voltam mert nem volt elég erőm.

Élni nélküled nem lehet Kedvesem,
Vágyom Rád, de már nem lehet.
Elmentél, itt hagytál Engemet.

Most sem tudom még igazán,
Elengedni, hogy tudtalak egyáltalán.
Nem élet az Élet nélküled,
Tudnod kell, hogy szeretlek Tégedet.
Élni egyedül, Nélküled nem lehet.
Lelkem, szívem követett Tégedet.

Esténként, mikor a csillagokat nézem,
Letekintesz Rám, érzi a szívem.





Messzi közelség
Nem tudom, hogy szavakba tudom-e önteni, amit érzek,
de az az egy biztos, hogy nagyon szeretlek Téged.
Te egy nagyon jó ember vagy, a legnagyobb kincs,
még egy ilyen fiú a világon nincs.

Nincs, ki ennyire megértene
S e lelket, melyet sokszor én sem értek, így ismerne.
Te vagy, ki semmi mást, csak jót érdemelne,
Nálad jobb barátot nem találnék keresve se.

S ennél többet is érezhetnék,
ha nem lenne közöttünk a számítógép.
Messze vagy tőlem, írod soraidban
és szomorúságot is érzek a szavaidban.

Én mindent, mit tudnék, megadnék Neked,
ha láthatnám végre azt a két szép szemed.
Fognám egész nap a derekad és a kezed
s bőrünk találkozna, nem csak az ujjhegyen.

Nem hiszek a véletlenekben,
úgy érzem, Veled nincs lehetetlen.
Elmegyek, majd eljössz hozzám,
és beteljesedik, amit mindegyikünk várt.
Gál Mona



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

EZEN A NAPON

.

.
.









88




.

.
.