Jane Eyre

Jane Eyre  1 rész

.


Jane Eyre  2 rész

.



Jane Eyre  3 rész

.



Jane Eyre  4 rész

.

Vigyázd minden léptemet,
Ha rossz útra tévedek.
Őrizd tekintetem,
Ha nem lehetsz velem.
Óvj, lelkesíts, taníts,
Becézz, ölelj, boldogíts!
Oldozd fel vétkeim,
Őrizd meg titkaim.
Hitesd el, hogy szép az élet
Hogy nemes célokért élek!
S, ha mégis ellened vétkezem,
Csak ölelj át, s fogd meg két kezem!

A   szerelem elűzi az időt. Az idő a szerelmet.(Annie Girardot)

Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.(Anatole France)

Az emberi szív szeretetből áll össze,

Adok ma egy darabot neked is belőle.

Nem félek, hogy elfogy, hisz nekem is adnak,

Ezért van értelme minden egyes napnak.

rozetta:
Ha csak...

Ha csak Rád gondolok,
elmosolyodom.

Ha a hangod hallom,
összezavarodom.

Amikor meglátlak,
a világ megremeg:

Szerelmem, ölelj meg!

Úgy szeretnék néha vándor felhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni.
Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat.

Ügyelj gondolataidra, mert szavaiddá válnak
Ügyelj szavaidra, mert tetteiddé válnak
Ügyelj tetteidre, mert szokásaiddá válnak
Ügyelj szokásaidra, mert személyiségeddé válnak
Ügyelj személyiségedre, mert az lesz a sorsod!

Kun Magdolna: Vallomás.....

Ennél boldogabban már nem tudlak szeretni,
Hisz minden vágyamat csak reád ölelem.
Aranyszínben játszó titkos gondolatként,
Fénykristályként olvadok hűs tenyereden,
S mikor szenvedélyes szívvel hozzád simulok,
Belenézve lángot izzó értő két szemedbe,
Az elillanó pillanat is már csak égi fényt ragyog,
A bódítóan magasra szállt fehér fellegekbe.
Gyöngykönnyeim válladra némán pergetem,
Szívmesékkel ébresztelek a holdsütötte tájon,
Hogy álmaimban elvarázsolt régi tündérmesém,
Érző, féltő szívedben még oltalmat találjon.

Te vagy a Nap, mely lenyugszik este, Te vagy a Hold, az éjszaka teste.
Te vagy a csillag, mely szememben ragyog, elárulom neked,
hogy szeretlek nagyon.

Ha az égen lemegy a nap, te akkor is mindig az eszemben vagy.
Te vagy reménységem csillaga, és e csillag nélkül sötét az éjszaka.

Rajnai Lencsés Zsolt

Hústánc

Tűsarkúban érkezik az este.
Tolakvó ölelések,
és jól tépett ruhák szegélyén.
Vágyak ágaskodnak,
fölsóhajt az élet…

Nagy fehér gránit két melled,
s én kötéltáncosként ingázom felettük.

Lassú csókok nyújtóznak
köldökudvarodban.

Ízed fészket rak a számban,
s ajkad szomját oltja
férfi büszkeségem.

Egymáson heverünk.
Bátor kísérleteink vakmerő
mozgásokat szülnek…

Tenyerem arcodon lüktet,
ágyékunk egymásba tapad.

Ágaskodó férfi virtus csusszan
húsvirág női kelyhébe.

Erek és inak ostromolnak,
íves keménység nedvek közt táncol.

Leheleted forró sivatag.
Én, mint, aki folyó homokba lépett,
minden mozdulattal mélyebben
süllyedek beléd.

Villanyáramként sercen a perc…

Inak feszülnek, sóhajtás lobban,
és párzó szépségünk olvadó acélként
szétárad az éjben…

Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz.
Ha mindenki elhagy és senki sem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled.

Szeretlek...

Te vagy az egyetlen a földön, akiért mindent megteszek
veled életemet töltöm, nemcsak a múló perceket.

Nem ígérek kincset, csillagot, csak egy hű szívet adhatok.

Érzem másé nem lehetsz, én is csak a tied, ha örökké szeretsz.

Nem tudjuk még, de mégis jó nagyon, itt vagy velem, s kezedet foghatom,

Ezer veszély, szakadék széle vár, le fogjuk győzni, hiszen ketten vagyunk már.

Geothe

Hegedűs László: Álmomban...

Álmomban hozzád járok,
kopogok, mint régen,
s várok.
Ajtót nyitsz, kilesel a résen,
mielőtt beengedsz.
Cipőm letettem, így kisebb lettem.
Jó is, mert kicsi vagy.
Megölelsz - glória van felettem.
Kicsiny meleg kezed
tartom kezemben,
megcsókolom, aztán köszöntelek.
De jó veled!
Mosolyogsz. Kezed arcomhoz ér.
Mesélj! - kéred.
De bennem csak egy ének,
egy dal zeng a szívben, nem enged.
Szerelem lobog lelkemben:
szeretlek, szeretlek.
És boldogan nézlek.