Németh Károly: Szeretlek.....

Olyan hajlékony ez a szó,
s oly szelíd, türelmes,
mit öbölben ringózó hajó,
ha a kikötőbe szerelmes.

Zúghatnak messzi, vad viharok,
tombolhatnak hullám-telivérek,
elcsitulnak a szívszaggató jajok,
ha e szó lelkével hozzád érek.

Egy érintés csak az éjszakában,
s csókom máris zizegve rezdül,
örök titkom e szó: a halálban
is szeretlek, s egy életen keresztül.

Van egy út, melynek kapuját őrzi a bánat.
Könnyű ide bejutni, de nincs kijárat.
Csak a szél hangja töri meg a temető csendjét.
Fejünkbe bekúszik egy borús emlék.
Te voltál az életünk, az álmunk.
Te voltál minden boldogságunk.
Amíg élünk örökké szeretünk.
Hiányzol nagyon, soha nem feledünk!"

Baj Anna: Halottak napja....

Elég időt szentelünk-e életükben szeretteinknek, gondolom,
mindenki fejében megfordult már - a sír előtt állva.

Ezen a napon minden más
Újra mélyen érint meg a gyász
Nincs már velünk együtt
Kit ismertünk vagy szerettünk
Ma lélekben újra együtt lehetünk.

Eszembe jutnak az együtt töltött napok
Fülemben újra megcsendült a hangod
Szinte látom minden mozdulatod
Nem is tudhatod, mennyire váj hiányod.

Gyertyákat gyújtunk és mécseseket
Ezek a fények világítsanak Neked
Örök világosságban, békességben nyugodj
Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod!