Elment valaki

 Félig ázott zsebkendőmön könnyek nyomai,
könnyek melyek azért hullnak, mert elment valaki,
Valaki, ki életemnek azon része volt,
mit a lélek és a tudat kincsként birtokolt.

Mikor elmegy tőlünk valaki, kit nagyon szeretünk,
sivár lesz a létünk, könny az életünk,
mert hiányuk és veszteségük oly mély sebet vág,
hogy belehal a szív, s az élni akarás.

Én megkérném a vén időt, hogy enyhítse a kínt,
mely kiengesztelhetetlen fájdalommal bír,
de bármily megtört szívvel kérlelgetném őt,
tudom, nem hozhatná vissza a végleg elmenőt.

Kun Magdolna