2011. április 30., szombat

ANYÁK NAPJA

Kattints a képre a teljes mérethez!


Van hely, hol minden kicsi széken
Nevetve ültem egykoron.
S tipegő léptem, gügyögésem
Mosolyt rajzolt az arcokon.
Van ház, ahova tartozom,
Más otthonba sohse térek,
Bármely családhoz, minden házba
Csak, mint idegen, úgy lépek.
Valakiket: a szüleimet
Eléggé meg nem áldhatom,
Valakinek, ha százszor élek
Adósságom le nem róhatom.


2011. április 24., vasárnap


Tojások eldugása
A nyuszikák rohantak,
de nagyon elfáradtak!
Sok házikót láttak,
nyomban odarohantak.
Benyitottak ajtón!
Eldugták ajándékokat,
felmentek az emeletre,
onnan az erkélyre,
hopp a földre!
Balázs Borsi



2011. április 13., szerda




  • Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,
    Hogy elmúlnak mind a derűs napok,
    Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,
    És ősz fejemmel magam maradok.


    Zörgő avarban, ködös alkonyattal,
    A darvak búcsúzása idején
    Ráérek majd jövők titkát keresni,
    S borongva sírni emlékek ködén.


    De ki töpreng édes tavaszi reggel
    Fagyos pusztákon, hulló levelen, --
    Mikor csillámos, szőke napsugárral
    Végigragyogja útját a jelen...



2011. április 10., vasárnap

52
76

-

79

33

szeretlek idézetek



Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült – s azt mondom a kedvesemnek: “Szeretlek!”… Mi ez?! …Mi az, hogy “szeretlek”? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! …Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult… A sejtjeim szomjaznak rád… Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!… De hol jön ehhez a szó, hogy “szeretlek”?!… Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.
Müller Péter

Szeretlek. (…) És ez azt jelenti, hogy nem csak a szép dolgok miatt vagyok melletted. Itt vagyok, bármi történjék.
Claudia Gray

Lehet, hogy túl korai, lehet, hogy túl késő, de most én is ki akarom mondani, ahogy te is kimondtad: szeretlek. Nem muszáj elhinned, lehet, hogy butaság, és az is lehet, hogy csak képzelődöm.
Paulo Coelho

Mindennap azt hiszem, máris fokozhatatlanul szeretlek. És másnap mindig arra ébredek, hogy több vagy nekem, mint tegnap.
Vayvan Fable

Kicsim, ne haragudj, csak azért nem szeretlek most még jobban, mert nem lehet már ennél jobban szeretni valakit.
József Attila

Egyszer már megmondtam, hogy szeretlek! – Majd szólok, ha változott a helyzet.
Fodor Ákos

Mit mondjak még, hogy higgy nekem? Nem álmodsz, halott sem vagy. Itt vagyok, és szeretlek. Mindig is szerettelek, és mindig is szeretni foglak. Mindig rád gondoltam, magam előtt láttam az arcod minden pillanatban, amíg távol voltam. Amikor azt mondtam, hogy már nem akarlak, az a legsötétebb szentségtörés volt.
Stephenie Meyer

És mi az élet, ha nem az álom keresése? Az álomé, hogy valaki azt mondja: “igazából, teljes szívből szeretlek”.
Vanília égbolt című film

A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem – csak egy gondolat: “Szeretlek”.
Müller Péter

Szeretlek azért, ami már most összefűz bennünket, és szeretlek már előre azért, ami eztán következik. Nálad jobb dolog még soha életemben nem történt velem. Már most hiányzol, de a lelkem mélyén tudom, hogy mindig velem leszel. A néhány nap alatt, amit együtt töltöttünk, te lettél az álmom.
Nicholas Sparks

Kimondani azt, hogy szeretlek, könnyű, ami utána jön, az már rázósabb.
Szex és New York című film

Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most csak érezni tudom. Honoré de Balzac

Tudd meg: ha nem vagy is itt, én mégis veled alszom. Mert szeretlek, cáfolatlanul és visszafordíthatatlanul.
Szilvási Lajos

Mindig arra gondolj, a “nagyon szeretlek” kijelentésre az a leggyönyörűbb válasz, hogy “én pedig érzem, hogy nagyon szeretsz”.
Jorge Bucay

Szeretlek, mert az egész mindenség összefogott, hogy elérjek hozzád.
Paulo Coelho

 – Szeretlek. (…) – Ne hajigálózz rendhagyó igékkel. – Nem rendhagyó, és nem is hagy rendet. Mindent felborít. De aztán minden a helyére kerül, csak máshová. Szeretlek. Fenekestől felforgatta az életemet. Majdnem elpusztultam tőle való félelmemben. Azután csaknem abba haltam bele, hogy milyen gyönyörű. Szeretlek. Sosem hittem volna, hogy egyszerre élni kezdek, és íme, csoda történt velem. Szeretlek.
Vavyan Fable

Amíg a szívem utolsót nem dobban, szeretni foglak az életemnél is jobban.
Dan Berendsen

Halálosan szeretlek (…). De nem akarhatod, hogy te légy az egész világom, mert az úgy nem lehet teljes! Hogy ne barátkozzak, ne vegyem észre másokban a szépet, jót, érdekeset. Ezennel szentül megígérem neked, hogy meghagylak téged szabadnak! Miközben persze árgus szemmel figyelem, megtartod-e hűségesküdet! Kérlek téged, te is hagyd meg szabadságomat, és én se szegem meg hűségeskümet.
Vavyan Fable

Még nem szerettem senkit úgy, mint téged. Ezt nem kell kiérdemelni. Csak viszonozni.
Raana Raas

Megírták mások már, mi vagy nekem: lányom, anyám, húgom és kedvesem, testnek a kenyér, parasztnak a föld, prófétának ige, mi testet ölt, te vagy a fény az éjszakában – oly banális mindez s mégis komoly. Nekem te vagy a velem-futó magam. (…) Értsd meg tehát, hisz oly egyszerű: mikor magadhoz – hozzám vagy te hű, magaddal azonos csakis velem lehetsz mindig már. Ez a szerelem. Baranyi Ferenc


-

2011. április 9., szombat

-

-

-
-
.

.

.

Az éjszaka

Az éjszaka,
Melyben közös bűneink vajúdása
Gyötrő kínok között
Megbocsátást szült
S a sötétség,
A sötétség jótékony fátyola
Ráborult remegő testünkre
Keserű perceket feledtetve
Csókoltunk egymásba életet
Szeretve őrjöngő vágyainkat
Szabad útjára engedve
Egymást tépve, együtt sikoltva
A sorstól mindent kikövetelve
Mindenséget elsöprő
Gyönyörökkel gyilkoltuk meg
Őrült szenvedéseinket

S az éjszaka,
Az éjszaka csendes bánata
Békésen bocsátotta útjára
Megnyugvó lelkünket
Míg a pirkadat,
A pirkadat gyengéd mámora
Örökre össze nem kötött minket.

Simon Ágnes


.

Holdfényfiúnak


Korán van. Csönd. Szerelem. Béke.
Egy kósza puha párnapihe libben fel a légbe.
Korán van. Szerelem. Ölelés. Mámor.
Varázsos nyilával gyönyört küld Ámor.
Nap nyílik. Ébredez. Vörösen izzik.
Szép kezed remegőn bőrömhöz siklik.
Megtalál. Megérint. Megsimít lágyan.
Fuvolás dalmadár énekli vágyam.
Korán van, lelkemben mégsincs késő álom,
Holddal jött páromat minden reggel várom.

Simon Ágnes

.

.

.

.
.

Van,aki könnyen kapja meg,akit szeret.

Van,aki sír és szenved.

Van,aki könnyen tud feledni.

És van,aki meghal,mert igazán tud szeretni.


.

.

.

.

P. Pálffy Julianna: A csókod

Oly puha, oly bizsergető,
forrón szenvedélyes, mindent kérő,
néha, mint az alászálló hópihék,
a vállam éppen csak, éppen hogy
megérintették.

Barangoltak a testemen, dombokon
és íveken, lobogó tüzeket gyújtva bennem,
hogy kívánjam, hogy kérjem, engem is
vigyél magaddal, hiszen csókraboddá
lettem.

Elkárhoztam érte, bűnömül ne vegye
senki, ki nem érezte a csókod ízét,
nem tudhatja milyen az - Téged -
igaz szerelemmel a szívében, őszintén
szeretni.

Az én szívemben ott él a szerelem,
szirmait bontó, gyönyörű rózsa,
elvarázsoltál, megbabonáztál, hogy
örökkön-örökké éhes legyek, arra a
mézédes csókra.

.

.

EZEN A NAPON

.

.
.









88




.

.
.