Szeretlek én egy életen át

Szemedbe nézve magam látom,
Előtted állva nézlek téged.
Remeg térdem, reszket a kezem.
El soha ne engedd a kezem!
Téged szeretlek én míg élek.
Látom szemedben múltunk s jövőnk,
Ezt látod te is a szememben.
Kéz a kézben éljük életünk.

Élve boldogan az életünk,
Nagyokat kacagva, nevetve.

Egy fényes láng ég a szemedben,
Gyújtva szerelmed izzó parázsát.

Édesem rád vágytam szüntelen!
Lobogva bennem élsz szüntelen,
Elnyújtva a pillanat varázsát.
Te nézel s nézlek sosem unva meg,
Emlékek és álmok éltetnek.
Nagyon szeretlek édes Szívem!

Átjárja a szerelem szívem,
Te vagy a mindenem Édesem!

(Fné. Molnár Edit)

Ha rám bízná a jó Isten, hogy mit adjon nékem

Volna Hozzá egyetlen egy szívbéli kérésem:

Nem kérnék én gazdagságot, kincset, üdvösséget,

Térden állva csak azt kérném: adjon nekem Téged.

Az első napsugár adjon egy nagy puszit!
Mosolyra késztetve, ez majd felvidít.
Azután szép lassan kinyitva szép szemed,
Látod a napocskát, ahogy ragyog Neked!
Jó reggelt kívánok!

Valakit megismerni, Hirtelen megkedvelni, Végül egy nap belé szeretni. Küzdeni érte, Hogy úgy szeressen, ahogy Őt Te! Küzdeni szerelméért, egyetlen szerelmes szaváért, Te légy benne, neked szóljon; egy ilyen mosolyáért. Egy érintésért, egy csókért, Egy simogatásért, egyetlen ölelésért. Egyetlen pillanatért, egyetlen érzésért, Mikor csak az van benned, hogy a szíve már a Tiéd! De ha el buktad a küzdelmet, Már semmi más nincs benned. Csak annyi, hogy elvesztetted, És egy kérdés: Mi értelme élned? Szeretni reménytelenül, szeretni azt, kit nem lehet, Mikor látod, hogy boldog, a szeme ragyog, de nem melletted. Küzdeni, és kaparni a földet, S a fájdalomban már-már kiég a lelked. Szeretni úgy, hogy odaadod a büszkeséged, Szeretni úgy, hogy eldobod érte életed. De te még látod a reményt, és még egyszer megalázod magad, Hátha most rádöbben, hogy téged szeret, hátha most sikert arat. De nem kellesz neki, És az önbecsülésed a porban marad. Kit imádtál,szerettél, Úgy kellett neked, mint egy falat kenyér, A Tiéd nem lehet,és bele pusztul tested-lelked, Hervadozik szíved, S egy nap ezt olvassák feletted: "Élt, mert született, Meghalt, mert szeretett" Egy nap felnőni, Reménytelenül szeretni, Fájdalommal szívedben hazug mosollyal élni, A maró könnyeket eltitkolni, S a földi életet elhagyni, Ez az élet, semmi más, Harc, szeretet, fájdalom és csalódás!"

Tőled kaptam érzéseim,nem múlnak.

Még mindig ugyanúgy érzek,pedig mással vagy.
Az első alkalommal,mikor rád néztem,
szemeid ahogy felém,fordítottad.tudtam ,szeretni foglak.

Úgy kívánom ,itt legyél velem,engem szeress.
Itt maradj velem,nem akarlak elveszíteni,
Látom ahogy, mást csókolsz,ölelsz, és én oly
Elveszettnek érzem magam,nagyon szeretlek....

"Szeress vigyázva,
ne szeress bántva
Szeress, mert a látszatnak könny lesz egyszer ára.
Borzas szerelmünket, ki fésüli újra -
Hogyan jutunk a semmiből, a mindeneken túlra."

Juhász Gyula

Szerelem?

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem.

Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve,
céltalanul, s egyszer csak kilépsz az
Angyalok Tisztására. Nem is tudod,
hogy ez az, mivel az angyalokat nem
nem látja a szemed. Csak annyit látsz,
csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép.
És megállsz. És abban a pillanatban
megnyílik a szíved, és az angyalok
észrevétlenül melléd lépnek, egyenként,
lábujjhegyen és belerakják kincseiket a
szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket
ember számára megteremtett az Isten.
A jóságot, a szeretetet és a békességet.