"Szeress vigyázva,
ne szeress bántva
Szeress, mert a látszatnak könny lesz egyszer ára.
Borzas szerelmünket, ki fésüli újra -
Hogyan jutunk a semmiből, a mindeneken túlra."

Juhász Gyula

Szerelem?

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem.

Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve,
céltalanul, s egyszer csak kilépsz az
Angyalok Tisztására. Nem is tudod,
hogy ez az, mivel az angyalokat nem
nem látja a szemed. Csak annyit látsz,
csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép.
És megállsz. És abban a pillanatban
megnyílik a szíved, és az angyalok
észrevétlenül melléd lépnek, egyenként,
lábujjhegyen és belerakják kincseiket a
szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket
ember számára megteremtett az Isten.
A jóságot, a szeretetet és a békességet.