2018. november 12., hétfő



Ölelsz-e még akkor 

Ha a sötétség árnyai mellénk szegődnek, 
és reszketeggé teszik ráncos kezünket, 
olyannak látsz-e majd, mint akkor hajdanán, 
mikor csókjaidtól volt tűzforró a szám. 

Ha már sérült tudatom nem emlékezik,
 és fájni sem fájja többé az élet sebeit,
 vigyázod-e velem azokat a jelenperceket,
 amiket a sors még elrendeltetett.

 Ha majd kibontott hajamon nem csillan a fény, 
s nem vágyom már azt sem, hogy szeressél belém,
 mondd ölelsz-e még akkor, simítod-e arcom,
 addig amíg rám nem terül a csillagfényes alkony.

 Ha majd szoros kötelékünk lazulásra vágyik, 
mert szivárványt fon bele egy másik dobbanás is,
 megőrzöd-e szív-hűségét annak a sok évnek,
 amibe kettőnk sorsa mélyen beleégett.

 Vagy minden, ami voltam el lesz feledve,
 s csak szálló porszem leszek szélnek eresztve.

 Kun Magdolna



"Szeretni valakit, az több, mint egy erős érzés - az döntés, ítélet és ígéret."        Erich From



Engedd útjára

Ne ragaszkodj ahhoz, ki zokogásra késztet,
ki hazugsággal teli reményeket ébreszt.
Kinek ajkán halnak el azok a szép gondolatok,
melyek száműznek könnyet, gyötrő bánatot.

Ne marasztalj olyant ki nem szeretett téged,
ki sosem bizonyított töretlen hűséget,
sem életerőt, kitartást, mikor elvesztetted azt
aminél a világon nem volt fontosabb.

Ne sírj soha azután ki sosem becsülte
azt a tiszta érzést mely most lelked sebezte,
mert meg kell, hogy tanuld, csak az tud bántani,
akinek a szív mélyéből játszva hulltál ki.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

EZEN A NAPON

.

.
.

.

.
.