2016. augusztus 22., hétfő


Csillapíthatatlan vágyak 


 Szerettelek volna elfeledni téged, 
De ez a makacs szív, nem engedi itt bent. 
Jobban vágyom rád, mint valaha, 
Nem szerettem ennyire még senkit, soha. 

 Vágynék csókjaidra, ölelésedre, 
Őrült módon, tested melegére. 
Vágytam volna, hogy te légy gyermekem apja, 
De ez az álom, nem valósul meg soha. 

 Az életem adtam volna, hogy hozzám tartozz, 
Hogy légy őrült, húzz magadhoz. 
Hisz benned találtam csak meg, a boldogságom, 
Hogy mindez csak vágy, őszintén sajnálom. 

 /Molnár Annamari/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

.

.
.

.

.
.