2015. október 14., szerda


György Viktória Klára:   Szerelem... 

Legszebb
 és legszentebb érzés 
a szerelem. 
Hol fájó, 
hol a mennyekbe 
röpít szelíden. 
Végzetes szívdobbanás, 
melyről a zsoltárok 
sem szólnak, 
mindennek kezdete 
és vége, 
ha eljön ez a nap. 
Megérint a vágy, 
s az álmok selymes 
gyűrődésében 
boldog érzés válik valóra. 
Sóhajod arcomhoz simul, 
édes csókod keresi a szám, ö
lelésed betakarja létem, 
szívünk együtt dobban, 
magával sodor egy 
sejtelmes varázs, 
s a gyönyör könnyei 
csillognak szemünkben. 
Lelkünk újra és 
újra szárnyakat ölt, 
a pillanat, mint igazgyöngy ragyog. 
Halkan búcsúzik az éj, 
vágyat sző a hajnal fátyla, 
beköszönt egy új nap, 
szerelmet sóhajt 
boldogságunk, 
s az idő bársonyos fövenyén 
beteljesül minden álmunk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

.

.
.

.

.
.