2014. április 8., kedd

Áprilisszél, és suttogott, vagy hárfahangon dúdolgatott.
Míg sétáltunk, figyeltem szavára,
a felhő lassan sírni kezdett, s
én ámulva hallgattam,
ahogy önmagát kísérte
esőcsepp zongoráján,
szerelmes dala dallamára.
Néha tipegve táncolt, mint
balettozó leányka, vagy hirtelen
heves futamot játszott... és
dobolni kezdett az aszfalt,
fekete fényű oldott porába.

Eső cseppek erdeje között,
a napfény szivárványba öltözött.
A tavasz égszínkék ablakát, a
horizontot, egy színes fénycsokorral
hídként, így kötötte át.
Hirtelen elmúlt bánata,
karját vállamra téve, mint a szél,
a szél csendesen, elkísért haza.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

.

.
.

.

.
.