2012. december 23., vasárnap





  Karácsonyi ajándékozási szokások a nagyvilágban

A karácsonyi ünnepek évszázadokig a Húsvét árnyékában álltak. Csak a XIX. századra vált Európa-szerte a karácsony az elsõ számú keresztény ünneppé és vált fokozatosan családi eseménnyé. A szeretet ünnepének szokáskörében a nemzeti sajátosságokat hordozó étkezési hagyományok mellett lassanként kialakult az ajándékozás rítusa is. A karácsonyi ajándékozási tradíciók ugyan szinte országokként és nyelvterületenként mások, azért nem nehéz észrevenni a hasonlóságokat.

 Az európai országokban mindenütt állítanak a német hagyományok szerint elterjedt szokásként karácsonyfát. Ennek, illetve az otthonok, valamint az utcák, közterek díszítésének azonban nincs mindenütt olyan nagy kultusza, mint a német nyelvterületen, avagy az északi országokban. A gyerekek természetesen mindenütt azért is várják a karácsonyt, mert ilyenkor ajándékokat kapnak. A magyar családokban általában a Jézuska, vagy a Télapó hozza a meglepetéseket. A velünk szomszédos Ausztriában Christkindl, vagyis karácsony szülötte az ajándékhozó. Németországban Weihnachtsmann, vagyis Télapó (szó szerinti fordításban Karácsonyapó) a "felelõs" a csomagok fenyõfa alá "csempészéséért". Az angoloknál Father Christmasra (szó szerint szintén Karácsonyapónak fordítható) várnak a gyerekek. A mi szokásainktól eltérõen az angol gyerekek nem Szenteste (Christmas Eve), hanem december 25-én reggel kapják meg a csomagokat. A brit mesék szerint a Télapó a kéményen keresztül érkezik és a kandallóból bújik elõ, az ajándékokat pedig egy hosszú, vastag zokniba rejti el. A fenyõállítás tradíciója az angoloknál is Németországból érkezett, míg a Londonban felállított legnagyobb karácsonyfát hagyományosan Norvégiából hozzák. Svédországban Szenteste a családi vacsora után a hagyomány szerint mindenki egyszerre bontja ki a karácsonyfa alá tett ajándékokat. Ezeket egyébként a Jultomten, vagyis egy manó hozza. A szomszédos Finnországban (ne feledjük, az igazi Télapó ezen a vidéken, Lappföldön lakik) a Télapó nem akkor látogatja meg a gyerekeket, amikor õk alszanak. A finneknél a Télapó a házba lépve hangosan megkérdezi: "lakik itt jó gyerek?". Az igenlõ válasz után a szakállas kosarából kiosztja az ajándékokat. Az északi országokkal ellentétben Dél-Európában nem alakult ki jelentõs Télapó-kultusz. Olaszországban és Spanyolországban az ajándékozás fõ napja nem Szenteste, avagy karácsony napja, hanem Vízkereszt napja, vagy annak elõestéje januárban. A gyerekek arrafelé a karácsonyi ünnepkört lezáró Vízkeresztkor várják az ajándékhozót. Itália több vidékén La Befana, vagyis Vízkereszt szülötte hozza az ajándékokat. Olaszországban újabban, talán a külföldi hatásoknak is engedve, divatba jött Babbo Natale, azaz a Télapó, aki természetesen nem vár januárig az ajándékok szétosztásával. Spanyolországban Vízkeresztkor a gyerekek a kitisztított, kifényesített cipõiket a küszöb elé teszik és abba kapják (a magyar Mikulás szokáshoz hasonlóan) az ajándékot. A spanyol gyerekek a bibliai napkeleti bölcstõl (Három Királyok) várják az ajándékot. Különösen Baltasar, vagyis Boldizsár örvend nagy népszerûségnek. Portugáliában is a cipõk kerülnek a kandallók mellé (némiképp a brit mintát követve), hogy a kéményen keresztül érkezõ O Pai Natal (vagyis Télapó, Karácsonyapó) titokban abba rejthesse az ajándékokat. Az angol hatást mutatja az is, hogy a portugál gyerekek is csak karácsony elsõ napjának reggelén találhatják meg az ajándékokat. A kisebbik ibériai országban a gyerkõcök egy része a Télapótól, míg másik része Jézustól várja a meglepetést. Az Amerikai Egyesült Államokban a Karácsony fényét kicsit elhomályosítja a november végi Hálaadás ünnepe. Az amerikai gyerekek azért nem járnak rosszul, hiszen alig egy hónap leforgása alatt két családi ünnepen lehet ajándékot kapni. A leginkább azonban talán a nagy játékgyártók és forgalmazók járnak jól, akik szinte minden új termékük világpremierjét az amerikai ajándékozási szezonhoz igazítják. És ami Amerikában jól fogy a játékboltok polcairól, azt az európai Télapók is hamar felfedezik maguknak. Az amerikai gyerekek meséiben Santa Claus, azaz Mikulás rénszarvas szánon érkezik és az angol mintának megfelelõen a kéményen keresztül lopózik be és rejti a fenyõfa alá az ajándékokat.

2012. december 18., kedd

2012. december 8., szombat

2012. december 4., kedd

2012. december 3., hétfő

2012. december 1., szombat

2012. november 24., szombat

2012. november 18., vasárnap

2012. november 10., szombat

Internátus


ll    l    lll lll lll .... lll lll

2012. november 1., csütörtök

Akik már nincsenek - Halottak napja

Az ősz minden levélkönnyét elhullatta,
kopáran állnak már a büszke fák,
sírok közt ködöt görget a hajnal,
de egyre több hanton fehérlik virág.

Október vége búsongó, könnyes évad ,
ilyenkor itt érezzük kedves holtjainkat,
idézve mindent, mi már a múlt -
szerelmet mi csúful sírba hullt,
szülőt, ki megtett mindent értünk,
gyermeket, kiért megszakadt szívünk, nagynénit,
testvért, és barátot - mindenkiért egy-egy szál virágot
most képzeletben én elültetek
(jó lenne itt a földön együtt lenni - újra Veletek)

Ősz dereka fájdalommal teljes, elsiratunk mindenkit,
ki kedves s már az égi mezőket tapossa - az emlékezet
mégis visszahozza: egy pillanatra itt érezzük újra -
míg gyertyáinkat a jeges szél fújja...

Havas Éva

Kiket szeretsz s akik szeretnek

Ha bántanak s megsebeznek

Ne haragudj rájok sokáig!

De öntsd ki szíved ,s ha letörléd

A fájdalom kicsordult könnyét

Bocsáss meg hidd enyhedre válik

egymást hányszor félreértjük

S szeretteinket hányszor sértjük

Bár szívünk éppen nem akarja

Mi is talán vérzünk a sebben

Nekünk is fáj, még élesebben

Ne légy Te büszke légy őszinte

híved legott azzá lesz szinte

Oszlik gyanú, megenyhül bánat

Oly váratlan jöhet halálunk

S ha egymástól haraggal válunk,

A sírnál késő a bocsánat!

/ Gyulai Pál Tamás /

2012. október 22., hétfő

2012. október 17., szerda

2012. október 12., péntek

2012. szeptember 29., szombat

2012. szeptember 28., péntek

Románc



Egy különös árnyék tekeredett
a kisváros karcsú derekára,
hogy átölelhesse,
s bebugyolálhassa
alvó kedvesét.
Lassan, s
gyöngéden érintette meg
törékeny testét a fanyar, s
kesernyésen tovatûnô
pillanat.
A hold lecsurgatta
csendbôl sajtolt fénnyalábjait
a kicsiny, hideg háztetôkre
a sötétségben megbújó
lidérceknek, kik
marionettként báboztak
a csillogó fénycseppekkel, majd
apránként kortyolgatták el
a selymesen szétterülô
éjszakát.


A szőlő gyógyító ereje




Az ősz népszerű gyümölcse a szőlő. Jó ha tudjuk, hogy ízletessége mellett, a vértisztító és az idegerősítő hatása is kiemelkedően jó. Remek izomregeneráló táplálék.

A bél megbetegedéseit gyógyítja, a vese és a hólyag kövesedését akadályozza, a belső összenövéseket is oldja. Fokozza az epeválszatást és ürítést. A nagy mennyiségben elfogyasztott szőlő a vizelet savasságát is csökkenti. Igen jó hatású szamárköhögésnél és a daganatos betegségeknél. Reuma, májbetegségek, vízkór esetén a fehér vagy zöldes színű szőlők a legjobbak, a hurutokat a fekete és kék szőlők oldják a leghatásosabban.

Nem tanácsos a szőlő fogyasztása szénaláz, asztma, tuberkolózis és tüdőgyulladás esetén.

Mivel teljes értékű táplálék, ezért nyomatékkal hangsúlyozzuk, hogy vissza kell nyernie a helyét táplálkozási rendszerünkben. A szőlő szezonjában minden étkezés előtt egy fél órával együnk szőlőt! Mivel a szőlő elegendő energiát biztosít szervezetünknek még nehéz fizikai, de különösen szellemi munka esetén, ezért a tanácsok megfogadása sok káros, az eddigi étrendünkben szereplő ételt kiszoríthat.

Az almához hasonlóan igen jól tárolható. Pincehidegben, szétterítve még januárban is kellemes őszi ízeket tud nyújtani. Másik tárolási formája a kötözés, melyre igen alkalmas fajtái vannak.

Közismert a déli édes szőlők aszalt formában történő tartósítása, a mazsola. Egész évben kellemesen egészíti ki táplálékainka, édesítésre is alkalmas. Mindig viszgáljuk meg azonbanm hogy nem kénes-e! Sajnos néhány lelkiismeretlen termelő és kereskedő a könnyebb eltarthatóság végett kenezi a mazsolát, ez azonban káros az egészségre. A kénezett mazsolát meleg vízben alaposan mossuk át, áztassuk egy kicsit!

A szőlő a szervezet számára emésztés nélkül, közvetlenül is felhasználható cukrot szolgáltat, ezért kúraszerűen különösen ajánlható vérszegénységre, idegbajra, fizikai gyengeségre, betegségből való lábadozás idején fő táplálékul, székrekedésre, aranyérre, mindenféle gyulladásos megbetegedés gyógyszereként,májpangásra, gyomorhurutra és női betegségekre.

A Szentírásban szereplő kenyér és bor fogalmát is tisztáznunk kell, mivel a keleti népeknél a bor fogalma a frissen préselt szőlőlevet jelenti, s ez tévesen értelmezve került át a köztudatba. (A vegetáriánus liberál katolikusok a mai napig is szőlőlevet használnak misebornak.) A bor szervezetre káros ital, semmivel nincs több ásványi só, illóolaj, stb. benne, mint a szőlőben, viszont az alkohol, a legkisebb mennyiségben is tevékeny szerepet vállal a szervezet pusztításában.

Egy pohár frissen préselt szőlőlé vagy egy fürt egészséges érett szőlő reggel éhgyomorra vagy fél órával az étkezések előtt "megnyitja az érzékek kapuit, s bebocsátja a kinyilatkoztatás fényét". A nedvet apró kortyokban kell fogyasztani, alaposan elkeverni nyállal.

Étkezés közben, vagy utána azonban ne együk szőlőt! Magas cukortartalma miatt igen könnyen megerjed, s így belülről jutunk nem kívánatos alkoholhoz. Szőlőt ne keverjük más gyümölccsel, még a saját fajtáival sem! Mivel a fajták választéka igen nagy, változatos táplálkozást jelenthet, más-más ízharmóniát produkálva.

Ha a test súlyát akarjuk növelni és a bélműködést fokozni, célszerű édesszőlőkúrát tartani. Hasmenésnél, reumánál a savanyú szőlő előnyös.

A szőlőmag olaja rendkívül értékes (és drága) olaj, javítja a látást is. Nagy kár, hogy a borászat alkoholt termel szőlőmagolaj helyett. Értékesíteni is könnyű lenne a nyugati piacokon, így viszont a rengeteg szőlőmaggal nem tudnak mit kezdeni.

Semmiképp se folytassanak szőlőkúrát a szoptatós anyák, a cukorbetegek és az enteritis (bélhurut) betegségben szenvedők.

1 kg szőlő tartalmaz 180 g szőlőcukrot, 130 g rostot, 6-9 g fehérjét, 5 g szerves sót, 5 g zsírt.

EZEN A NAPON

.

.
.









88




.

.
.