VALENTIN NAP

Álmodom

Sarkig tárom az ablakom,
talán ma jösz pilleszárnyakon.
Szemem se rebben
most jó nagyon,
ahogy csendben megülsz a vállamon.... S dúdolom halkan mi fájt nagyon,
és könnyem remeg a szárnyadon.
S vigyázok meg ne sértselek,
mikor a karomba veszlek
mert féltelek.

Mert kóbor szél jön, és az Istenek,
elviszik egyetlen Kincsemet.

De sarkig tárom az ablakom,
talán ma jösz pilleszárnyakon.
Szemem se rebben,
most jó nagyon.
S most nem fáj az sem,
hogy csak álmodom.

A Szerelem!

Szerelem az,amikor csendes nyugalommal
csak átöleled és tudod,az életed is rábíznád.Mikor
biztonságban érzed magad,és akármilyen baj ért,
akármilyen zaklatott vagy mellette megnyugszol.
Ahogy némán a szemedbe néz,és csak megszorítja a kezed....
Mikor olyan titkaid is elmondod neki,amiket még te sem tudtál azelőtt magadról.

És ha reggel kinyitod a szemed ,ott fekszik melletted,gyűrötten,kócosan,mégis boldog vagy.

Szerelem az ,amikor remeg a gyomrod,ha meglátod,

és a szíved a torkodba ugrik,mikor hozzád ér.
Amikor hirtelen mozdulatokkal magadhoz rántod,
hogy érezd,fald,magadhoz láncold.
Nem tudsz betelni vele,minden percben
csak őt kívánod.
Szerelem az ,amikor fuldokolsz a félelemtől
hogy eltűnhet az életedből,
és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól.
Amikor a lelked olyan darabokban van,
hogy évek kellenek hozzá,hogy össze tudd
magad szedni.Amikor nem tudsz másra
gondolni,csak Ő jár a fejedben,
és hiába bánt,hiába gyilkol meg,nem
tudsz haragudni rá.Mégis megölelnéd.
Amikor olyat is megtennél,amit addig el
sem tudtál képzelni.
Megalázkodsz,és könyörögsz.Sírsz!