2010. október 27., szerda

egyedül


...egy-egy gyertya égjen


Borongós őszi délután
libben ezernyi gyertyaláng,
felétek int a mécses fénye,
rólatok szól a szél zenéje:
belém hasít a múlt emléke...

Ma rátok gondolok,
most értetek sírok
és tőletek fájok-
hová tűntetek,
ó, ti hűtlenek?...

Gonosz a sors
hogy meglopott:
elvett apát és szeretőt
rájuk borítva szemfedőt...

S mire kihúny a mécsek fénye
mégis kisüt a napsugár,
tekintetem vetem az égre -
szívem is nyugtot talál...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

EZEN A NAPON

.

.
.









88




.

.
.