2010. július 4., vasárnap



Szeretem a földet, amelyre lép,
a levegőt, amelyet beszív, és mindent,
amihez hozzáér, mindent, amit mond.
Szeretem minden pillantását, minden mozdulatát,
szeretem őt teljesen és egészen.


(Emily Brontë)


Balázs László : Nyári este

Megnyúlt árnyakból éled az este.
Fák törzsén kúszik fel
A lassan kihűlő égre.
S a lombok éjbe burkolt sziluettje
Belefolyik a Nap nélküli derengésbe,
Mint ébrenlétbe az álom,
Mint féltve őrzött emlékedbe
A nyirkos hiányérzet,
Az elvesztés félelme.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

.

.
.

.

.
.