2010. május 31., hétfő

00000377

A szerelem tulajdonképpen megfoghatatlan. De éppen ez a titokzatos valami nő, gyarapszik egyre bennem. Feledteti velem otthonomat, apámat, anyámat, elbódít, ha rád nézek és boldogsággal tölt el. Még az éhségről, a hidegről és betegségről is megfeledkezem. Azt hiszem, ez a szerelem.
Margit Sandemo

Szemem az égre szegeztem,
a legszebb csillagot kerestem.
Találtam is egyet, de az nem az égen,
hanem a TE szemedben ragyogott szépen


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

.

.
.

.

.
.