Ha akarod…

…ahol a csend, ott vagyok,

csendben rólad álmodok,

ölellek, ha akarod,

vágyaim hangtalanok…

…ahol a fény, ott vagyok, 

fényesek a csillagok,

kigyúlnak, ha akarod,

bennük a lelkem ragyog…

…ahol a szív, ott vagyok, 

szívben szerelmet hagyok,

szeretlek, ha akarod,

s a kezed nekem adod… 

…ahol te vagy, ott vagyok,

amíg szeretsz, maradok,

örökre, ha akarod,

örökre, ha akarod.

                                                                                    

(Baranyai Tibor)

     Vékony Andor: Féltékeny vagyok... 

      Féltékeny vagyok a Szélre,

      amikor fúj és csókol Téged. 

      Féltékeny vagyok a Napra, 

      hogy ragyog, s hajad simogatja. 

      Féltékeny vagyok a Holdra, 

      hogy körbefonja álmaid egét. 

      Féltékeny vagyok az Éjre, 

      mikor lágyan betakar Téged. 

      Féltékeny vagyok..., s mégis: 

      A Szélben én csókollak Téged, 

      a Nap sugarában kezem 

      lágy simogatását érzed; 

      Majd az ezüst Holddal álmokból 

      álmaink mélyére lépek, 

      s az Éj fekete köpenyével 

      én ölellek körbe Téged.

Sebzett szerelem

“Ha nem vagyok sebezhető, azaz senki nem bánthat, akkor nem is szerethet senki. Ha egyszer felveszem a páncélt, nem tudnak megérinteni. A védekezés az, ami megöl bennünket! Nem a támadás, hanem a védekezés a halálos. Szinte belepusztulunk a védelmező páncél viselésébe. A merészség, a vakmerőség, a bátorság gyakorlása az orvosság. Az ember azért vágyik a társra, hogy benne feloldja saját elszigeteltségét, létmagányát. Ez a vágy az erotika mozgatórugója. Amikor beleszülettünk a világba, akkor kiszakadtunk abból a boldog egységélményből, amit az édesanyánkkal való éltető közelség adott meg nekünk. Azzal a traumával jövünk a világra, hogy elveszett ez a gyönyörűséges állapot. Ettől a pillanattól kezdve mindig vágyunk arra, hogy valami hasonlót élhessünk meg, hogy valakinek a részévé válhassunk és hogy valaki a részünkké váljon, úgy igazán és egészen. Ezért olyan fontos dolog a szerelem. Az érzés, hogy valaki a világ közepe a számunkra, akiért érdemes élni. Vele másképpen simogat a tavaszi szellő, más íze van az alkonyatkor elkortyolt bornak. Vele könnyű az élet minden súlya. De ha ez a valaki egyszer csak becsap, elárul, elhagy minket, akkor a szívünk megszakad. Bánt, mert hatalma van hozzá és ezt a hatalmat mi adtunk neki, hiszen szerettük. Ezért hát idővel kérget növesztünk a szívünkre, hogy megvédjük magunkat. Nem tudunk már bízni és egyre jobban magunkba zárulunk. És elfelejtjük, hogy a szeretet titka a sebezhetőség. Hiszen aki védekezésből egy második bőrt növeszt magára azért, hogy soha többé meg ne érintsék, az még életében olyanná válik, mintha nem is élne, mintha önmaga életét egy üvegfalon keresztül kívülről nézné. Ezért a szeretethez merészség kell: életmerészség.”                                                   Feldmár András

              "Egy értelmes ember elég jó társaság önmagának!"                              (EmilyBronte)      

    Ne törődj azokkal, akik a hátad mögött beszélnek. Pont ezért vannak mögötted.

 

" Csak azt szeretik és tisztelik, aki önmagát is szereti és tiszteli. Soha ne akarj hát mindenkinek tetszeni, mert csak elveszíted a tiszteletüket."                                                           Paulo Coelho

JUHÁSZ GYULA: Szerelem?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog

És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,

Egy pillantásod hogyha megkeres,

Mint napsugár ha villan a tetőn,

Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,

Hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven símogat,

Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Ha balgaság, ha tévedés, legyen,

Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

„Abban a pillanatban, amikor először veszünk el egymás tekintetében, visszavonhatatlanul adunk valamit a másiknak önmagunkból. És ez a valami, ez a megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan szikra életünk végéig ott lobog bennünk.”                                                    

. 

Van az ölelés... az ölelés, amely annyi gondolatot, érzést szül. Amely oly sokat jelenthet, annyi mindent kifejez. Az ölelés, amelyben lehet barátság, lehet szeretet, lehet szerelem, lehet Élet. Az ölelés, amely mindig készen áll, hogy felmelegítsen. Az ölelés, amely kellemes, meleg, puha, jó.     Csitáry-Hock Tamás